SuperWendy

Ma...találkoztam vele. aki miatt blogolni kezdtem.
Soha többet nem akarok ilyet >.<
Úgy kezdõdött, hogy a haverom felhívott,hogymenjek le,mert itt van Õ. nem akartam,de aztán addig lettem cseszegetve, míg le nem mentem. Mikor megláttam akkorát nyilalt a gyomromba,hogy azt hittem összeesek. Vissza akartam frdulni,de úgy voltam vele,hogy majd leszarom. Okéé...odaérek..mindenkitõl megkapom a puszim..megállok.. ere odajön,hogy neki miért nem adtam. Jó mondom,adok neki is. Persze a szokásos,ha nem húztam volna félre egy kicsit a fejem, tuti,hogy félg szájrapuszit kaptam volna. megölelt. majd meghaltam.... aztán beszélgettem a többiekkel,próbáltam figyelmen kivül hagyni, hogy ott van,bár hihetetlenül idegesített az,hogy egyfolytában rám vigyorog. úgy negyed órája lehettem velük,mikor félre hívott. Szokásos, jajj de csini vagy,de megváltoztál estébé. aztán a következõ: megfogta a kezem, amit elakartam húzni,de nem hagyta. és belekezdett,hogy ne akarjak már küzdeni ellene,meg,hogy õ tudja,hogy kell nekem,és,hogy úgyse bírom ki sokáig nélküle,még biztos szeretem....és ehez hasonlók. iszonyatosann kiakadtam, de próbáltam nem kimutatni. mikor befejezte a magyarázást,elengedte a kezem. Akkor elvigyorodtam és a képébe vágtam,hogy örülök,hogy ennyire kellek neki,de engem már teljesen hdegen hagy. nem vártam meg a reakcióját,inkább elsétáltam. ki a város másik végébe, leültem a sínekhez és néztem ahogy a vnatok mennek. aztán hazajöttem..röviden ennyí.