Hát..Helló! (:
Gondoltam írok ide, igaz, úgy volt, hogy ezt a blogot elfelejtem...Viszont mostanában egyre sûrûbben jelentkezek be, és egyre jobban eluralkodott benne az érzés, hogy igen, én ide akarok írni. Hogy mi történt velem mostanában? Akik ismerik a másik blogomat, azok valamennyire értesültek a dolgokról, bár nem rég töröltem az összes bejegyzést, és elég ritkán írok. Szóval.. Mirõl szólt az utóbbi egy hónap? Hmm.
Márciusban nem sok minden, hétköznap csavargás, hétvégén buli,pia... Így belegondolva... Talán nem is maradt meg sok minden belõle... Talán jobb is. Sok embert megbántottam, elveszítettem valakit, aki nagyon fontos volt nekem, mint barát... És igen, ha olvasod...remélem tudod, hogy rólad van szó.... Hihetetlen mennyiségû hülyeséget követtem el, sok mindent megbántam, sok mindent szeretnék helyretenni, de nem megy.
G-vel a helyzet továbbra is érdekes, viszont mostanában kezd megjönni az eszem, kezdem észrevenni, hogy mi folyik körülöttem. Kellettem neki, mert élvezte, hogy van kivel átszani, valaki rohan utána, kedvére beletörölheti a lábát, belérúghat, és nem lesz következménye, mert idióta ódon kitart mellette.. Igen, ez a valaki most én volta, és vagyok is, mert valahogy sehogy nem megy az hogy megmondjam neki, legyen vége. Õszintén... roncs lettem. (: Legtöbbször sikeresen kiborulok, mindegy, hogy látja-e valaki, vagy nem. Viszon nem megy az se, hogy õt hibáztassam a helyzetért, hisz én voltam a hülye, hogy belementem ebbe a játékba. Mindegy, lesz ami lesz. (:
Ebben a hónapban hol javítottam a suliban,hol rontottam. A szülinapom iszonyat jó volt, kaptam a barátaimtól is egy tortát, és anyáéktól is. Hihetetlen gyönyörû ajándékokat kaptam F-tõl,K-tól, és R-tõl.. köszönöm szépen skacok! Kint vannak a falamon, és a polcomon az ajándékok. : D
Nem rég kilövettem a fülem +2 helyen, így már 2-2 lyuk van a füleimben.. anyának tetszik, apa fújjog rá, pár napig el sem mertem mondani neki, de nem titkolhattam örökké.. : D mondhatni... eddig a hétig jól is alakult minden, kivéve, hogy megszereztem a szakközépiskolás pályafutásom elsõ szaktanáriját.. : D hagyjuk.. : D
A héten pedig... F és K összeveszett,így persze minden rajtam csattant, szokás szerint. A helyzet az, hogy nem nagyon szólunk egymáshoz, kivétel, ha valami szemét dolgot vágunk a másikhoz... ha õszinte szeretnék lenni.. én nem fogok harcolni ezért a barátságért. Nem én rontottam el, nem érzem azt,hogy nekem kéne utánuk rohanni. Eleget harcoltam G-ért, a semmiért.. Belefáradtam abba, hogy nekem kelljen békítgetni, rendbe hozni mindent.
A saját életemen kívül semmit nem teszek többet rendbe...
Azt meg... úgy érzem lehetetlen.. (: Egyedül nem megy, és.. sikeresen elmartam magamtól azt az embert, aki észhez térítene. Ez van. (:


Röviden ennyi, néhány részlet eltitkolva, mélyen elásva magamban...

Majd valamikor jelentkezek.